Minden történetben; éppen úgy miként az életben... vannak jó és rossz részek, hullámvölgyek és hullámhegyek. Ez a megállapítás erre a történetre fokozottan igaz, mivel: ez az írás maga az eseménysorozat, amit mi mind átéltünk.

Éppen ezért most szintén egy szomorú résszel kezdnénk bele ebbe az elbeszélésbe; hisz nincs mit szépíteni a történteken... Nem szeretném untatni a kedves olvasóközönséget hosszas írással... annyit azonban szeretnék elmondani, hogy a novella sorozatnak ez a kötete sem éppen a legvidámabb; oké: lesznek benne boldogabb órák is, de összeségében ez a rész is; minként az előző is; a család megpróbáltatásairól szól.

Könnyedén kijelenthetnénk, hogy Isten úgy tesz próbára minket, hogy terhet ró vállainkra; egyesek szerint azért, hogy szélesedjen a vállunk... ez a sportemberek véleménye; mások szerint azért, hogy erősödjék Istenbe vetett hitünk azáltal, hogy kibírjuk a megpróbáltatásokat: ők az egyházi alkalmazottak... papok, papnövendékek.

Az én véleményem más: az azonban bizonyos, hogy Isten senkiről sem mond le, és mindenkit választott mindenre... a kérdés az, hogy elfogadjuk-e a kihívást, megpróbáltatást, ez határozza meg a kiválasztott kilétét ebben a rendszerben. A másik pedig az, hogy ha el is fogadjuk, hogyan jövünk ki belőle? Boldogan... szomorúan? Mert lássuk be: az élet lényege a boldogság keresése és megtalálása...

Ezért a Föld lakkoságának kilencvenkilenc százaléka és persze nagyon óvatos becsléssel; spirituálisan... máról holnapra tengeti létét. Mit jelent mind ez? Csak azt, hogy mi szenvedünk vagy boldogok vagyunk az emberbőrben megélt időnkben itt a Föld nevű planétán a Naptól pont megfelelő távolságra, ahol létezik folyékony víz, és persze oxigén a komplett Földi vegetációnak... ez már magában csoda... az első csoda.

A gondolkodás képessége és az akarat ereje, amivel bármire képesek lehetünk is maga a csoda... a második csoda.

Az élet sziluettje a halál, és a halál sziluettje az élet: annyit mondhatok: ki van ez találva az biztos... és ez a harmadik csoda. Persze ez nem zárja ki, hogy nincsen több csoda, de szerintem ennyi is épp elég boldogsághoz, Istenek pedig tuti nem kevés meló volt összerakni ezt a három csodát önmagában sem.