Az öreg téli szél még egyszer maga köré gyűjtötte fütyörésző fiacskáit, mielőtt neki engedte volna őket a világnak. Ám boldog sóhajtása hirtelen megakadt a legkisebbik szélfiúcskán, aki vékonyan és szelíden lengedezett a sor végén. Mi lesz belőled? Hiszen annyi erőd sincsen, hogy egy hópihét megtáncoltass! Szélfiúcska mégis útra kelt. Sok kalandban volt része, a maga kedvességével segített a bajba jutottakon, és nem utolsó sorban megtanulta a legfontosabbat, azt hogy a boldogság olyan rejtélyes valami, amit sem kölcsönadni, sem osztogatni nem lehet.