Scott Fitzgerald, mint minden zseniális író, nemcsak művész, hanem látnok is volt egyben. Nevet adott egy korszaknak – a dzsesszkorszaknak –, átélte ezt a korszakot, és látta, ahogy kiég. A New York Times írta rögvest az író halála után: „Fitzgerald sokkal jobb volt, mint gondolta, mert valójában és irodalmi értelemben is egy „nemzedéket" teremtett, melyet ismert és megértett, sőt irányította is, mert felnőtté válva jól vette észre, hogy egy másfajta, de igazi szabadságot fenyeget a veszély, sőt a pusztulás."
F. Scott Fitzgerald a minnesotai St. Paulban született; már kamaszként is írt az iskolában, majd később Princetonban az egyetemen. Az egyetemet otthagyva 1917-ben katonatiszt lett, rendes kiképzést kapott – de már nem került ki a frontra. Minden szabad percében írt. Az Édentől messze (This Side of Paradise) volt az első regénye, amelyet két elbeszéléskötet követett, és végül jött A nagy Gatsby, mely már egyedül is biztosította volna a helyét az amerikai és világirodalom mestereinek panoptikumában. 1940-ben érte a halál.
A Nagy Gatsby és Az Édentől messze c. regényén kívül még van három: a Szépek és átkozott, Az éj szelíd trónján és Az utolsó cézár, mely befejezetlen maradt. Még életében megjelent négy novelláskötete, és később sok-sok elbeszélése és egyéb írása, melyeket életművének tudós kutatói, neves professzorok és lelkes Fitzgerald rajongók gyűjtöttek össze és rendeztek sajtó alá több kötetben.
Az itt közölt elbeszélések eredetiben a Penguin Books kiadó gondozásában megjelent THE COLLECTED SHORT STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD című kötetből valók, de már korábban lefordítottam őket a különböző internetes oldalakról.