AZ ÖRDÖGSZÁJ ELŐADÁSÁNAK DIÁKOK ÁLTAL ÍRT KRITIKÁIBÓL: Sokakkal beszélgettem a drámáról, és mind azonos véleményen voltunk. Ha csak a párbeszédeket veszem figyelembe, akkor két szó jut eszembe: humoros és szarkasztikus. Nagyon megfogott engem, hogy a szerző, Vörös István sokat idézett például a Bibliából vagy a Nemzeti dalból, és ezek, ha nem is feltétlen a jelentős részét alkották a szövegnek, de nagyon fontosak voltak. Szimpatikus volt mindezek mellett az is, hogy az olykor feszült szituációt oldotta egy szarkasztikus vagy épp nem szarkasztikus poénnal, szóviccel. Maga a szöveg stílusa is alkalmazkodott a 'modern' korhoz, viszont a témája egy egészen más világról szólt, mint amiben ma élünk. A csendesnek látszó kis faluban több volt a pletyka, mint a könyv a pol­cokon! Összegezve: kétféle benyomást tett rám az író munkája. Az egyik, hogy zseniális volt a szöveg tartalma, a szóhasználata, az idézetei és a szarkasztikussága, másrészről pedig túlzottan egyhangúak voltak bizonyos jelenetek. (Bánki Zsolt, Soós Bence, Szalai Evelin) A történet a '30-as években játszódott. Szövege számomra nem volt annyira régies, nagyon jól értettem. Nyelvezetében nem voltak csúnya szavak, ez is szimpatikussá tette a darabot. Rengeteg bibliai utalást lehetett felfedezni, hol elrejtve a sorok közé, hol pedig egész idézeteket. (Rikk Eszter, Szabó Margit Rebeka, Petridisz Anna) A történet a beleszőtt csodás elemekkel és rejtélyes babonaságokkal lett izgalmasabb és elrugaszkodottabb a valóságtól. A fennálló tragikus helyzetet humoros elemekkel próbálta elfedni a szerző, de éppen csak annyira, hogy azért érezzük, a valóság ugyanolyan fájdalmas, még ha a keserű nevetés ezt próbálja is elfeledtetni velünk. (Brenner Dorottya, Fodor Orsolya, Kovács Árpád) Ahogy a dráma újabb és újabb fordulatot vett, úgy fordultunk mi is saját tengelyünk és a tér körül. Ez a darab nagyszerűen játszott a térrel, és az emberekkel. Ez volt az általam eddig látott előadások közül valószínűleg a legkevesebb pénzből kivitelezett, ugyanakkor a legizgalmasabb alkotás. Ez nagy részben az írónak köszönhető. Magány, intrika, ördögszáj... dióhéjban ezzel a három szóval jellemezném a darabot. Nagyon jól megírt, fordulatokkal teli mű. Színes, élvezetes. Valamikor könnyezve nevetünk a komikus helyzeteken, valamikor pedig sírni lenne kedvünk a kegyetlenségeken. A színdarab szövegéről ismételten csak három szó jut eszembe: Bravó, Vörös István! (Selmeci Johanna, Mavrogenis Aphrodite, Boross Kata)