A 90-es évek Norvégiájában Tor Ulvennél jobban csodált és fontosabb szerzőt nehezen lehetett volna találni. Nem az a fajta irodalmi figura volt, akit a rendszeres szereplései, a politikai véleménye vagy a külföldi eladások helyeztek a középpontba, hanem éppen az, aki mintha fölötte állt volna mindennek, részben a visszahúzódó természete, részben pedig a radikális írásmódja miatt.
1987-ben jelent meg a legkiforrottabb és legradikálisabb kötete, a Türelem, amely már egyértelműen generációja vezető lírikusává és a ’90-es évek környékén induló fiatal szerzők vezércsillagává tette.
Tor Ulven 1953-ban született Oslóban, és szinte egész életét a család külvárosi házában élte le. Nem járt egyetemre, az egyedüli papír, amit megszerzett, egy darukezelői jogosítvány volt. Életében csupán egyetlen interjút adott, és ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. Mindössze negyvenegy éves volt, amikor a norvég nemzeti ünnep másnapján, 1995. május 18-án, egy nappal azután, hogy a Svéd Akadémiától megkapta a Dobloug-díjat, öngyilkos lett.
Fontosabb könyvei: Det tålmodige (Türelem, 1987), Gravgaver (Sírajándékok, 1988), Søppelsolen (Hulladéknap, 1989), Stein og speil. Mixtum compositum (Kő és tükör, 1995)
„[A]z olyanfajta lények, mint Borbély Szilárd vagy Tor Ulven, ...elmennek közülünk, vissza, de előtte még lefordítják magyarra vagy norvégra az angyalok nyelvét.”
– Kun Árpád
„...a legtitokzatosabb és legnyugtalanítóbb szövegek, amelyekkel valaha találkoztam. Enigmatikusságukban ugyanakkor a legérdekfeszítőbbek is.”
– Závada Péter