„A Tanácsköztársaság legjobb üzletembere volt dédapám, és nem csak azért, mert a többieket elüldözte vagy kivégezte a proletárdiktatúra. Kis pátosszal ő úgy mondaná, a pokol százharminchárom napja alatt egyedül vállalkozása vitt némi fényt az emberek életébe, a vagyonszerzése egyfajta áldozatos munka volt a világ jobbítására. Kevésbé emelkedetten mondva akkoriban a bűnözés nagyon kifizetődő volt, dédapám pedig megtalálta a legjobban jövedelmező piaci rést a kommunizmus vörös pajzsán."