„– De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első. Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld Clarissz. Nevettek..."