Valamikor 1943 augusztusában egy eszéki rádióállomáson titokban dolgozó aktivisták különös zajokra, neszekre lesznek figyelmesek a rádióhullámokon szörfözve. A sustorgásból kibontakozik egy női hang, akivel beszélgetni kezdenek. A titokzatos kommunikáció két világ között zajlik. A töredezett női hang a szlavóniai Villyóról érkezik, talán egy másik korból, egy romos házból, ahol két nővér él a természet ölén, akik valami katasztrófa elől menekültek fejvesztve a lakatlan településre. A fiatalabbik lány magnóra mondott monológja, a talányos, idegen világok közti rádióbeszélgetés átirata és egy tudós 1949-re datált akusztikai tanulmánya olvasható a horvát Luka Bekavac Európa-díjjal jutalmazott, trükkös regényében, mely a kommunikáció rejtelmeiről szól, háttérben egy homályban maradó történelmi és természeti katasztrófával.
Luka Bekavac 1976-ban született Eszéken. A Zágrábi Bölcsészkaron tanít világirodalmat, ez a második regénye.