Szellemben megszületni azt jelenti, megszületni az egyetlen Igazban és Valóban, a Végtelenben és Abszolútban.
E születés csak ebből vagy abból a megnyilatkozott formából történhet; ez nem jelenti, hogy szellemileg minden mást kizárva egyetlen formába záródjunk – egyáltalán nem ajánlatos ez a miénkhez hasonló korban, különböző vallási szférák szinte kényszerű közeledésekor. Módszerünkben szinkretizmus nélkül egyetlen úthoz kell ragaszkodnunk, de a más hagyományokkal szembeni szellemi nyitottság segíthet megvilágítani önnön vallásunk számos aspektusát.
Ma, a végső elsötétülés korában a világot szörnyűségesen elanyagiasító emberiség egyre inkább bezárul e materializációba, de Isten lenyomata mégsem tűnt el az emberből: aki bármilyen rettentően eltorzult, mégis Isten „képe" maradt. A veleszületett kegyelemből képes az emberi lét bukott állapotából fölemelkedni; a vallás segítségével – hogyha a vallás az marad, aminek lennie kell –, s az ember újra föllelheti az elveszett paradicsomot szíve mélységeiben, ahova az Éden szinte el van temetve. Ott születhet újjá a Szellemben: „Isten országában, mely bennetek van."