Minden történetben vannak fehér foltok, némelyek egyformán azok mindenki számára, akik részt vesznek a történet szövésében. Ugyanakkor minden szereplő ismer olyan részleteket, amelyekre csak ő figyelt fel, és kizárólag ő nem kap meggyőző válaszokat, bármennyire is próbálkozik, már ha egyáltalán, de valószínűleg nem.
Vannak, akiket bizonyos esetekben megelégedéssel töltenek el a hiányzó részek, foggal és körömmel védelmezik ezeket a homályos területeket, rettegnek a tudattól, hogy ha fény derül minden titokra, akkor a teljes igazság már elviselhetetlen lesz.
Egy újabb cigarettára gyújtva magában végigtekintett az általa ismert személyeken, a legtöbbjükben ott lakozott a fanatikus siránkozás bolondériája, az első ballépésnél annyi volt nekik.
Mert mondjátok meg, ugyan mi van a ti batyutokban?
Egy csőd, egy idegenbe szakadt családtag, egy orron koppintás az adóhatóságtól, egy sikertelen közalkalmazotti pályázat, egy elviselhetetlen anyós, egy idegbeteg főnök, egy molotovokat dobáló gyerek, egy kandalló, ami telefüstöli a nappalit, reflux, tériszony, felszarvazás, néhány repedés az ülepeteken.
No, akkor gyertek csak és vessetek egy pillantást az enyémre, hogy a torkotokra fagyjon a szó.