F. Scott Fitzgerald összes elbeszéléseinek tizedik kötetében találhatunk egy karcolatot, mely az író anyjáról szól. Molly McQuillan Fitzgeraldot 1936 szeptemberében érte a halál, de a gyászjelentést, ill. az ezzel kapcsolatos történetet fia akkor írta, amikor anyja még élt. Fitzgerald kapcsolata édesanyjával nem volt egyértelműen jó; saját jellembeli hibái miatt anyja engedékenységét okolta, bár természetesen nagyra értékelte az iránta való mérhetetlen szeretetét. Édesanyja akkor halt meg, amikor az írónak komoly tartozásai voltak, és mivel anyja halálával mintegy 25.000 dollárt örökölt, egyik barátjának azt írta, hogy „benne volt a természetében, hogy azért haljon meg, hogy én élhessek." Molly Fitzgerald nagyanyja írástudatlan ír bevándorlókkal 1842-ben jött Amerikába hat gyerekkel és egy fillér nélkül – Fitzgerald ezt az ágat nevezte családja „paraszti" oldalának, míg ezzel ellentétben „a régi marylandi" ág volt a művelt oldal, melyet apja családja révén a Scottok és a Key-k képviseltek. Bár anyja szinte falta a könyveket, de azok mind – ahogy a karcolat is mutatja – a romantikus korszak szentimentális irományai voltak. Büszke volt ugyan egyetlen fiára, bár aligha értett egy szót is abból, ami neki döbbenetesen modern irodalomnak tűnt. A karcolat 1936 szeptemberében, az Esquire folyóiratban jelent meg.