1928-ban, miközben Az éj szelíd trónján (Tender Is the Night) című regényével küszködött, Fitzgerald egy sor történetet kezdett írni Basil Duke Lee-ről, ami ifjúkori másának fiktív változata lett. Buffaló gyermekkoráról és kamaszkori élményeiről tizenegy éves korától kezdve egészen addig, míg princetoni diák nem lett, Fitzgerald kilenc történetet írt, melyek közül mindegyik a Saturday Evening Post-ban jelent meg szép kis summa honoráriumokért. Ezekből készítettem is egy kötetet, melyet a Smashwords Kiadó révén jelentettem meg e-bookként Fruskák és kamaszok címmel. Aztán 1930-tól 1931-ig, miközben a Tender Is the Night még mindig ott hevert íróasztalán befejezetlen kéziratként, még öt elbeszélést írt (ezeket szintén a Saturday Rvening Post hozta le), melynek központi alakja Josephine Perry, Basil női hasonmása, akinek egyébként Genivra King, az író ifjúkori szerelme volt a prototípusa, de egyes vonásai azért emlékezetnek Zeldára. Annak ellenére, hogy Fitzgerald a kilenc Basil és az öt Josephine történetet egy kötetben kívánta kiadni, ezt életében nem tudta véghezvinni. Én két egymást követő kötetben adom közre ezeket a történeteket, az elsőt a már említett Fruskák és kamaszok címűben, míg a másikat ebben, melynek a Josephine címet adtam. Így együtt egy teljeset alkotnak, ami Fitzgerald tizennégy legrangosabb írását alkotja tele élettel, kedves iróniával és humorral. Olyan történetek ezek, melyek bár a múlt század húszas, harmincas éveit ábrázolja, de mindenképpen a mához is szól.