A Jacob létrája is az a téma, mely sokszor fordul elő Fitzgerald írásaiban: az orrunk előtt levő boldogság fel nem ismerése, elkótyavetélése. Jacob, a bibliaia Jakabhoz hasonlóan úgy gondolja, hogy egyszer, ha itt az idő, kerít egy létrát, szimbolikusat persze, és azon majd felmászik mennyországába. De hát ez már Jakabnak sem sikerült a Bibliában, miért sikerülne akkor a mi Jacobunknak. Nem létra kell az üdvösséghez Fitzgerald szerint, hanem valami más. Biztos igaza van.
A szállodák gyermeke című elbeszélés – 1931. január 31-én jelent meg a Saturday Evening Post-ban – nem tartozik a sokat emlegetett népszerű Fitzgerald írások közé. Nyilván azért nem, mert egyszerűen nem tud vele mit kezdeni az irodalomkritika, bár elismeri, hogy szép kerek egész, és... igazi profi munka. Az olvasó ráadásul mindenképpen izgalmasnak is fogja találni. Ui. van benne minden, ami csak egy jól megírt izgalmas novellába kell. Egy kamaszlány nyiladozó őszinte világa, mely minden bizonnyal a feleség naplójában olvasott (plágium?) anyagra épül, és ezért csak olyan, mint amilyen a Zeldáé lehetett, vagy inkább a későbbi Nicole-é Az éj szelíd trónján-ból: amikor egy francia pilóta szerelmes levelet dob le az égből. És van benne továbbá betörés és tűzvész, kísértethistória (akárcsak Bram Stroker Drakula grófja vagy Henry James A csavar fordul egyet című kisebb rémregénye), egy szélhámos vallomása, rendőrségi krónika és még sok minden más. No meg azt is jól megismerheti az olvasó, milyen is volt a való világ akkoriban, amikor az európai (főként angol) rangimádatról beszél az író, természetesen gúnyosan. Nem hiányzik belőle – s ez is sokszor visszatérő téma Fitzgeraldnál – az amerikai honfibú, vagy inkább a hazafiság, sem. Nagyon széles és színes ez a skála és problémakör, amit így egyszerre bemutatni csak egy nagy író tud.