Ezeknek az elbeszéléseknek a zöme F. Scott Fitzgerald kamaszkori élményeinek, ha nem is dokumentáltan hű leírása, de mindenképpen azokra épül. Ezért is kapta tőlem, a fordítótól, a Fruskák és kamaszok címet, mely összecsendül Fitzgerald egy másik híres elbeszélés-kötetével, a Hölgyek és Csajokkal (Flappers and Philosophers). A legtöbb újra fordított változata azoknak, melyek az Európa Kiadó által is megjelenített Ólomkristály című kötetben is megtalálható. Hogy miért kellett őket újrafordítani? Nos, ennek több oka is van, de a legfőbb talán az, hogy nagy írók nagy műveinek új köntösbe való öltöztetése szép és nagyszerű feladat. Már csak azért is, mert a nyelv változik, és bár az eredetieké nem, de a fordításoké igen: kopik, és lassan el is avul. A múlt században magyarított könyvek szövegét például már nehezen érti a mai olvasó. Ráadásul úgy vettem észre, hogy a még az 1960-as években készült fordításokban gyakran előfordulnak hibák, félreértések, pongyola fogalmazás, ami esetleg az eredeti szöveg félreértéséiből eredhetett. Hisz ki tudott a hatvanas években Magyarországon angolul? A tudós anglicistákon kívül talán senki, hisz a „nagy" orosz nyelv volt akkoriban a divat, ill. kötelező, és le is fordítottak akkor az orosz, és a szovjet irodalomból mindent függetlenül attól, hogy volt-e valami irodalmi értéke vagy sem.