Gwen, az író lánya című új Fitzgerald-kötetem azokat az elbeszéléseket tartalmazza, melyeknek főszereplőjét – a szó szoros értelemben vett hősnőt– Fitzgerald saját lányáról, Scottie-ról mintázta. Az itt található hét történet az én fordításom, bár kettőnek közülük (A műbútorasztalos műhelye előtt, A gyöngy és a bunda) már volt magyar fordítása előtte, melyeket természetesen láttam és átnéztem, és az angol szöveget elejétől végig újrafordítottam.
Az Úr 1935. évének szeptember hónapjában a nagyhatalmú Harold Ober szerkesztő arra kérte Fitzgeraldot, hogy Menjünk ki és játsszunk (Let's Go Out and Play) címmel írjon valami érdekes sztorit az általa kezdeményezett folytatásos rádióműsorhoz, melynek A világbékéért lett volna címe. Ezért 700 dollárt tudott volna adni a szerkesztőség. Fitzgeraldnak ekkor fordult meg a fejében az a gondolat, hogy esetleg egy önálló műsorral is szerepelhet a rádióban. Tervezett egy tizenhárom hétre szóló elbeszélés-sorozatot, mely egy apáról és lányáról szólt volna. De a Teljes szívemből (With All My Heart) című sorozat Obernek nem tetszett. Erre Fitzgerald úgy gondolta, hogy rádiósorozat helyett a Post-nak ír több novellát egy asszony nélkül maradt férfiról, aki egyedül neveli tíz valahány éves kislányát. A kislányt saját gyermekéről, Scottie-ról akarta megmintázni. Nagyon remélte, hogy az apai szeretetet sugárzó Gwen-sztorik épp oly sikeresek lesznek, mint amilyenek a Basilről és Josephine-ről szóló történetei voltak korábban. 1935- és 1936-ban Fitzgerald négy ilyen történetet írt. A Post 3.000 dollárt fizetett Az olyan cuki, hogy nincs rá szó (Too Cute for Words) és a Bent a házban (Inside the House) című történetekért, de a másik kettőt már elutasította, és nem rendelt több ilyen témájú elbeszélést az írótól. Fitzgerald ennek ellenére több elbeszélést is írt Gwenről, akinek – mint említettem– a lánya volt a prototípusa. Ezeknek az elbeszéléseknek a sorsa különösen alakult. A következőkre érdemes közelebbről is egy pillantást vetni.