Pan–e–troon tovább ment a Michigan Boulevardon a nagyáruház felé. Most saját maga, minden segítség nélkül vett valamit – ujjongott örömében. Most aztán mindent megvehet, amit csak akar. Az áruházhoz érve átpréselte magát a bejáratnál tolongó tömegen, megnézte, mi van kitéve a polcokra, vett egy–egy példányt kedvenc folyóirataiból, az Igazi Kopóból és a Gengszter Titkokból. Amit igazán szeretett volna megszerezni, az a felső emeleten volt, de egyszer csak megragadta valami a szemét az egyik pult mögött. Egy lány volt ez a valami – vagy inkább a lánynak egy része – és egy kis emelvényen állt és egy kis köpeny volt a vállán; a szeme világoskék volt, a haja meg fényes, mint az arany. Pan–e–troon arcára széles mosoly ült. Finoman megérintette a hölgy vállát és megszólította:
– Én adni neked...