Amikor minden este fél hatkor lehúzta a rolót a kirakat üvegén, és elköszönt a titokzatos Moonlight Quill úrtól, a női beosztott Miss McCrackentől, a gyors-és gépírónő Miss Masterstől, hazament, hogy láthassa Caroline-t. Ó, nem, ő sohasem vacsorázott Caroline-nal. El sem tudta volna képzelni, hogy Caroline vele vacsorázzék a komódnál, ahol kézelő gombjai veszedelmes közelségben voltak a túrós csuszától, és ahol a Merlin üzletház nyakkendőjének a csücske majd mindig belelógott a kávés csészéjébe... Ó, nem, ő sosem merte volna megkérni Caroline-t, hogy vele vacsorázzék. Mindig egyedül evett. A Hatodik Sugárúton benézett Braegdort gyorsbüféjébe, vett egy doboz kekszet, egy tubus halpástétomot, két vagy három mandarint, egy kis krumpli-salátát, egy üveg édes vizet, s mindezt barna papírba csomagolva hazavitte az Ötven valahányadik utcában az Ötvennyolcadik Nyugati utca közelében, s miközben evett, nézte Caroline-t.