F. Scott Fitzgerald irodalmi jelentősége elsősorban halála után vált erőteljessé. A XXI. században reputációja növekvőben van, munkáiból milliókat adtak el világszerte, A nagy Gatsby pedig Amerikában mind középiskolákban, mind a felsőoktatásban kötelező olvasmány. Napjainkban az írót a modernizmus egyik legkiválóbb képviselőjének tartják, elsősorban témáinak köszönhetően: a törekvés, a szerelem, a veszteség és az élet elkerülhetetlen változásai foglalkoztatták; naturalista stílusa világos, színes és szellemes, történetei pedig strukturális szempontból biztos alapokon nyugszanak. Jóllehet életmódja miatt kritikusai írói felelőtlenséggel vádolták, írás közben soha sem ivott, és munkáit szinte túlzott lelkiismerettel javította, írta újra. Az irodalomtörténet szerint vitathatatlanul az XX. század egyik legjelesebb regény- és novellaírója volt, aki az első világháború utáni évek generációjához, az ún. „elveszett nemzedékhez" tartozott olyan más neves szerzőkkel együtt, Ernest Hemingway, Sherwood Anderson, Waldo Pierce, Sylvia Beach, T. S. Eliot vagy Gertrude Stein (akitől a fenti megnevezés is származik). Erre az írói csoportra a kiábrándultság, az amerikai álomból való ébredés és az illúzióvesztés jellemző. Cinikus csalódottságuk elsősorban az első világháborúban megtapasztalt szörnyűségekből táplálkozik, még hogyha írásaikban a háború nem is feltétlenül központi téma.