Magyar Királyság, ezerhatszáznyolcvanas évek. A három részre szakadt ország nagy részét a török tartja megszállás alatt, a magyar királyi címet bitorló Habsburg Lipót birodalma tartományává akarja alacsonyítani a nemzetet, Apafi Mihály Erdélyi Fejedelemsége teljes mértékben a Portától függ, nem tud, és talán nem is akar a magyar függetlenségi harc élére állni.

A császári végvárakból elbocsátott vitézek, a vad és zabolátlan hajdúk, az udvar kegyéből kiesett, birtokukat vesztett nemesek, az üldözött protestánsok és a mindenféle rendű és rangú földönfutók az ország keleti részében gyülekeznek. Ők a „felkelők", az „insurgensek", a „kurucok" az egyetlenek, akik a független Magyar Királyságért és a vallásszabadságért harcba szállnak. Az ő vezérükké választják 1680 elején a fiatal, feltörekvő késmárki grófot, Thököly Imrét.

Csikász Lajos A félhold alkonya című regénysorozatának második kötete, A kuruc király szerves, de önállóan is olvasható folytatása a sorozat első részének, a Vörös-kék lobogóknak. Thököly Imre a szultán fermánjáért cserében vállalja, hogy a török és az erdélyi sereg támogatásával elfoglalja Fülek várát. A vár védői Koháry István várkapitány vezetésével készülnek az ostromra, ám a császári seregtől várt segítség egyre csak késlekedik, és végül majdnem tízszeres túlerővel szemben kell felvenniük a harcot.

Az ostromra való készülődés és az ostrom során évszázados konfliktus tör felszínre szinte minden magyar szereplő kapcsán: lehetséges-e, helyes-e a pogány segítségével lerázni a Habsburg-igát, helyreállítani a Magyar Királyság szuverenitását és megteremteni a vallásszabadságot, vagy a császárhű magyaroknak van igazuk, és a hatalmas Német-római Birodalom segítségével kell mindörökre kiűzni a törököt, akár azon az áron is, hogy az ország puszta tartománnyá alacsonyul a harc közben? Magyar fordul magyar ellen, nemegyszer mást mond az értelem és mást az érzelem: a leghatalmasabb nemesuraknak ugyanúgy személyes döntést kell hozniuk, mint a legegyszerűbb hajdúknak.

Csikász Lajos új történelmi regénysorozata a legnagyobb elődökhöz méltóan dolgozza fel a százötven éves török hódoltság utolsó évtizedének történetét. A kiterjedt kutatómunkákra épülő, történelmileg hiteles művek a szerzőtől megszokott olvasmányos, fordulatokban gazdag formában tárják az olvasók elé ennek a részleteiben talán kevésbé ismert korszaknak az izgalmas és sorsfordító eseményeit.