A Szürke 48-as Trikolórja (Avagy, Júliát is megdugják, ugye?)
Ugyanazon eseményt különbözőképpen élik meg az események résztvevői.
Máshogy élik meg a lírai lélekkel megáldott szereplők:
"A világot lángra lobbantani egy páranyi gyufával nem pusztán marketing." (jIrinyi, Márciusi Ifjú, a láng őrzője.)
"Ne hagyjátok, hogy kihunyjon szívetekben a szabadság lángja." (jMor, Márciusi Ifjú, A Tűz
Krónikása.)
És máshogy, az eseményeket pragmatikusan szemlélők:
"Vizet baßki vizet!!! MÉG MÉG MÉG!!!!" (Eugene Kovatsch, császári és királyi tűzoltó ezredes.)

Egy könyv arról, hogy mit tesz egy lánglelkű költő, ha az asszony napok óta kedvetlen. Megírja az "Ének az Esőben"-t, amit néhány jó barát az idők szavának engedelmeskedve kicsit megkozmetikáz, kiszedi belőle a túlontúl őszinte szavakat, amikbe belepirulna az irodalomtanárok orcája; s ezzel meggyújtják a forradalmi idők puskaporos hordóján a gyújtózsinórt. Melyen aztán annak rendje és módja szerint, végigsöpör a történelem vihara. Szerelem, szesz, korai magömlés. Vajon mit bír el egy "fejfájós" nő párkapcsolata, ha a forradalom katalizátorán átrobog a korabeli Terrorelhárítási Központ egy komplett százada? Hogyan kommentálja mindezt az akkori idők közösségi médiája?

Egy könyv azoknak (is), akik nem olvasnak semmit, ami hosszabb, mint egy SMS.