​A Szavak Viharában 2: Egy mély lélegzet

Alice és Yvon két elveszett lélek, akiket egyetlen katasztrofális hazugság kényszerít össze. A könyvek ezer világa és a valóság vihara között a szerelem a legveszélyesebb szerep, amit játszaniuk kell.

Alice élete eddig is egy hosszú utazás volt. Kétségbeesésében, hogy elkerülje a szülői számonkérést, egyetlen, sorsdöntő hazugságba menekül: bejelenti, hogy férjhez ment. Csakhogy a szülők látni szeretnék a híres tökéletes úriembert, és Alice-nak azonnal szüksége van valakire, aki eljátssza a férjet.

"Hogy értsem... Hazudtál... a szüleidnek, hogy házas vagy. Mégis miért?" - Yvon. A legképtelenebb szituációban is elegánsan viselkedő férfi – ki tudja, miért, de – igent mond a nevetséges kérésre. Egy hétvégére Alice hazugságának szereplője lesz.

A szavak vihara azonnal elszabadul, amint a színjáték kezdetét veszi.

Ahogy a kényszerből született "házastársak" megpróbálják fenntartani a látszatot, rádöbbennek: a köztük lévő szakadék nem csupán érzelmi távolság, hanem világokat jelentő különbség.

Vannak, akik egymásnak vannak teremtve, és vannak, akiknek a találkozása felér egy existenciális katasztrófával. De ha a szavak világokat teremtenek, vajon lehet-e ez a váratlan hazugság a kezdete valami valóban igaznak?

"Hazudsz, mint a vízfolyás..."

Hol a határ?

"—Nos... — Yvon leül az ágy mellé, törökülésben. — Pénzügyek, házimunka, időbeosztás, szabadidő, kommunikáció és konfliktusok... Szerelem, intimitás, barátok, család...

—Mik ezek? — kérdezi Alice.

—Életstílusok és rossz szokások. Válassz egy témát a holnapi vitánkra.

—Miért?

—Mert nincs olyan, hogy tökéletes házasság!"

Mikor lesz a hazugságnak vége?

Ó, hiszen a szavak teremtenek... Lehet ez alapja valami tökéletesnek?