Túl az Óperencián

ebook Első fejezet: menekülj!

By Janos NAGY

cover image of Túl az Óperencián

Sign up to save your library

With an OverDrive account, you can save your favorite libraries for at-a-glance information about availability. Find out more about OverDrive accounts.

   Not today

Find this title in Libby, the library reading app by OverDrive.

Download Libby on the App Store Download Libby on Google Play

Search for a digital library with this title

Title found at these libraries:

Library Name Distance
Loading...

A lelkünk mélyén mindig is hittük, hogy nem vagyunk egyedül. Úgy képzeltük: fényéveket utaztak, hogy eljussanak hozzánk – egy távoli galaxis pereméről, valahonnan az ismeretlen sötétség mélyéből.

De tévedtünk.

Nem az égből érkeztek, nem a csillagok közül jöttek. Ők már itt voltak, akkor is, amikor mi még barlangokba rajzoltuk félelmeinket.

Figyeltek. Vártak.

És amikor a tenger megrepedt, majd hatalmas légi járművek emelkedni kezdtek az Északi-Csendes-óceán mélyéből, a világ mozdulatlanná dermedt – mintha az idő is ráébredt volna saját hazugságaira.

Azt hittük, mi vagyunk a Föld örökösei, de csak bérlők voltunk.Csend zúdult körénk, csak a lélegzetünk sípjai szálltak a tüdőnkben, és a szívünk dübörgése visszhangzott fülünkben, mint egy sötét álom fojtó susogása.

A távközlés, az internet és ezzel együtt a szociális média, minden ami a légtérben bolyongott oda-vissza megszűnt létezni; mintha nyomás nehezedett volna rá.

Egy hatalmas erő, ami szinte összepréselte az összes létező interferenciát a bolygón, pillanatok alatt végigsöpört ezen a sárgömbön, amit akkor még a miénknek mondhattunk.

Egészen addig a percig.

Lélegzetvisszafojtva néztünk fel az égre,reménykedve hogy talán békével jöttek; hogy a barátságos kis szürke lények tanítani fognak minket, vagy megváltanak bennünket az önpusztító hajlamunktól.

Tévedtünk.

Nem voltak semmilyen szürke lények világító ujjakkal,akik biciklit lebegtetnek a holdfényben és örök barátságot kötnek a világ legvégén.

Az elképedt arcokat és a reményteli borzongást felváltotta a halálfélelem rideg, gyötrő érzése, amikor hirtelen egy hatalmas hangrobbanás söpört végig a légtérben, iszonyatos erővel rázta meg az eget és a földet.

Mint valami harsona, úgy zengett ; négyszer egymás után, mintha minden égtáj felé akarná fitogtatni erejét. Sokan azonnal megsüketültek, megremegett a föld felszíne, az utcákon az aszfalt úgy szakadt fel mintha papírból lett volna;ablakok robbantak szét,az összeomló építményekben.

És mindez csak a kezdet volt. Az előjátéka a mindent elárasztó pusztításnak...

Túl az Óperencián