Sign up to save your library
With an OverDrive account, you can save your favorite libraries for at-a-glance information about availability. Find out more about OverDrive accounts.
Find this title in Libby, the library reading app by OverDrive.

Search for a digital library with this title
Title found at these libraries:
Library Name | Distance |
---|---|
Loading... |
A lelkünk mélyén mindig is hittük, hogy nem vagyunk egyedül. Úgy képzeltük: fényéveket utaztak, hogy eljussanak hozzánk – egy távoli galaxis pereméről, valahonnan az ismeretlen sötétség mélyéből.
De tévedtünk.
Nem az égből érkeztek, nem a csillagok közül jöttek. Ők már itt voltak, akkor is, amikor mi még barlangokba rajzoltuk félelmeinket.
Figyeltek. Vártak.
És amikor a tenger megrepedt, majd hatalmas légi járművek emelkedni kezdtek az Északi-Csendes-óceán mélyéből, a világ mozdulatlanná dermedt – mintha az idő is ráébredt volna saját hazugságaira.
Azt hittük, mi vagyunk a Föld örökösei, de csak bérlők voltunk.Csend zúdult körénk, csak a lélegzetünk sípjai szálltak a tüdőnkben, és a szívünk dübörgése visszhangzott fülünkben, mint egy sötét álom fojtó susogása.
A távközlés, az internet és ezzel együtt a szociális média, minden ami a légtérben bolyongott oda-vissza megszűnt létezni; mintha nyomás nehezedett volna rá.
Egy hatalmas erő, ami szinte összepréselte az összes létező interferenciát a bolygón, pillanatok alatt végigsöpört ezen a sárgömbön, amit akkor még a miénknek mondhattunk.
Egészen addig a percig.
Lélegzetvisszafojtva néztünk fel az égre,reménykedve hogy talán békével jöttek; hogy a barátságos kis szürke lények tanítani fognak minket, vagy megváltanak bennünket az önpusztító hajlamunktól.
Tévedtünk.
Nem voltak semmilyen szürke lények világító ujjakkal,akik biciklit lebegtetnek a holdfényben és örök barátságot kötnek a világ legvégén.
Az elképedt arcokat és a reményteli borzongást felváltotta a halálfélelem rideg, gyötrő érzése, amikor hirtelen egy hatalmas hangrobbanás söpört végig a légtérben, iszonyatos erővel rázta meg az eget és a földet.
Mint valami harsona, úgy zengett ; négyszer egymás után, mintha minden égtáj felé akarná fitogtatni erejét. Sokan azonnal megsüketültek, megremegett a föld felszíne, az utcákon az aszfalt úgy szakadt fel mintha papírból lett volna;ablakok robbantak szét,az összeomló építményekben.
És mindez csak a kezdet volt. Az előjátéka a mindent elárasztó pusztításnak...