Hrabal ebben a művében a boldog időket örökíti meg, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében, ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa, egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel, Hrabal leendő anyjával, lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája.