Az Appennini-félsziget – és vele együtt Észak-Itália – évszázadokon keresztül a franciák és a Habsburgok hatalmi vetélkedéseinek a színtere volt. A francia forradalom, illetve napóleoni háborúkat követően Párizs pozíciói jelentősen meggyengültek a térségben, és Észak-Itália számottevő része közvetlenül Habsburg uralom alá került. Igaz, Lombardia már a 16. század óta Habsburg felségterületnek számított, és a spanyol örökösödési háborút lezáró 1714-es rastatti béke után került végleg a család osztrák ágához, Velence azonban csak az 1797-es – még a Napóleonnal megkötött – campoformiói béke következtében lett a birodalom része.

Hiába tartozott az 1815-ben létrejött királyság – főleg Lombardia miatt – a Habsburg Monarchia leggazdagabb területei közé, ahol egész Itália-szerte a legjobb volt az életszínvonal, Milánó és Velence 1848-ban iszonyatos erővel kívánt megszabadulni a bécsi uralomtól. Végül két lépésben, nagyhatalmi segítséget is igénybe véve – 1859-ben és 1866-ban – sikerült lerázni az osztrák igát.

Hogyan nézett ki a Habsburg Birodalom „ékköve"? Milyen hasonlóságok kötötték össze a korszakban a Lombard–Velencei Királyságot Magyarországgal, és milyen kölcsönhatásban állt egymással az olasz és a magyar szabadságmozgalom?