Adamek Katalin tavaly megjelent első könyve, a Borzongások a külkereskedelmi vállalatok képviseletében, illetve magánútjai során tett külföldi utazásai érzékletes beszámolóját kínálta. Második kötete, az Emigrációm története az 1985–2007 közötti életszakaszáról mesél. A szerző 1985 szeptemberében NSZK-körútra indult az élettársával, de Münchenben, egy baráti házaspár lakásában végül arra jutottak: nem térnek haza a szocialista Magyarországra. A kezdeti hetek, hónapok leírásából kiderül: távollétében egy év börtönbüntetésre, öt év közügyektől való eltiltásra ítélte a Fővárosi Ügyészség. „Természetesen a későbbiekben is sok izgalom, várakozás és bizonytalanság leselkedett még ránk. Igaz, kellemes élményekben sem szűkölködtünk" – írja a későbbiekről. Megőrizte magyarságát, de huszonkét év alatt megszerette és megismerte Münchent, a gazdag múltú bajor fővárost, ahol kezdetben erdélyiek, lengyelek, csehek, románok, bolgárok társaságában lakott, végül pedig, férje hirtelen elhalálozása után, változatos munkakörökben tevékenykedett, időnként magyar emigránsokkal körülvéve, szabadidejében pedig sokszínű kulturális-turisztikai programokat élvezve.