Kedves Olvasó,

Hatalmas izgalommal a szívemben és gondolatok tömkelegével a fejemben fordulok most hozzád, amint elmerülsz ebben a sorozatban versekben, amelyeknek a kivételes megtiszteltetésével írhattam. Amikor nekikezdtem ennek a feladatnak, célom az volt, hogy egyedülálló és lebilincselő nézőpontból vizsgáljam az elfelejtés témáját: a harmadik személyéből.

Az elejétől fogva lenyűgözött az az ötlet, hogy hangot adjak egy külső megfigyelőnek, valakinek, aki kívülről figyeli az eseményeket, de ugyanakkor mélyen érintett is velük. Ennek az irányításnak a segítségével próbáltam megragadni az elfelejtés tapasztalatának bonyolultságát és mélységét, kivizsgálva, hogyan befolyásolja nem csak azokat, akik közvetlenül átéli, hanem azokat is, akik távolról figyelik.

Ahogy egyre mélyebbre hatoltam ezeknek a verseknek a megalkotásába, meglepődtem az érzelmek és élmények gazdagságán. A lenyűgözöttségtől a melankóliáig, a reménytől a megnyugvásig, minden vers egy kísérlet arra, hogy megragadja az elfelejtés és az azt körülvevők közötti bonyolult kölcsönhatást.

Remélem, hogy ezeket a verseket olvasva inspirációt, vigaszt vagy egyszerűen csak egy reflexiós pillanatot találsz. Talán azonosulsz a harmadik személy karakterével, és látod a saját tapasztalataidat tükröződve az ő szavaiban. Vagy talán új nézőpontból vizsgálod meg az elfelejtés témáját, érezve annak súlyát és hatalmát egy teljesen új módon.

Bármilyen tapasztalatot szerezel ezeket a verseket olvasva, őszintén köszönöm, hogy velem tartottál ezen az irodalmi utazáson. Remélem, hogy ugyanolyan élvezettel fogod átélni az elfelejtés felfedezését, mint amilyen örömmel írtam azt.