1958-ban Paraguayba utaztunk, tatukat keresni. Némi magyarázatot igényel, miért mentünk ilyen messzire egy olyan állatért, amelynek vonzereje nem mindenki számára magától értetődő. Van azonban egy sajátos minőségük, ami engem mindig elbűvöl: az egzotikum, a fantasztikum és az ősvilág keveréke. Dél-Amerika geológiai történetének jóvoltából sok furcsa állat fennmaradt itt, a szavannákon például a tatuk rokonai, a több mint négy méter hosszúságú Glyptodonok legelésztek. A tatuk a hajdani Glyptodon egyedül fennmaradt rokonai. Ha őket nézzük, valójában összekötő kapcsot, hidat látunk a történelem előtti korok primitív bestiái felé, és mindenekelőtt ez az, ami az én szememben olyan izgalmassá és különlegessé teszi őket.