Életszagú párpercesek – talán ez a legmegfelelőbb műfaji besorolása ezeknek az írásoknak, amelyek a köztünk és bennünk élő, hol tragikus, hol komikus, hol pedig viccesen morbid (anti)hősökről szólnak, akik napi szinten vívják lankadatlan harcukat saját démonaikkal.
Rólam szól, meg rólad. Apádról, a munkatársadról, a szomszédodról, ismerősöd nagynénjéről. Rólunk, akik ugyan merünk álmodni és tervezni, de a kivitelezés valahogy mindig gellert kap, és a végkimenetel annyira más lesz, mint ahogy azt elképzeltük.
A tragédiát vidámság oldja, a nevetés pedig akkor erős, ha van az alján egy kis szomorúság. A különösség, a fenségesség, a bizarr – és az összes esztétikai kategória – mind benne vannak az élet apró dolgaiban. Ezek az érzések jelennek meg a szerző írásaiban és kínálnak azonosulási alapot az olvasónak.
Az egyes történetek sem időben, sem térben, sem pedig témájukban nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Ami vörös fonalként mégis összeköti őket, az a 'kisember nagy gondja' tematika: szürke senkik mini sorstragédiái ezek, amelyek csak akkor láthatók, ha egész közel hajolunk hozzájuk.