Az új versek minden sora ars poétikával mélyen átitatott társadalmi bírálat is, melyben az író számon kér, vallatt, kérdéseket fogalmaz meg. Ahogy fogalmaz: ,,radikális kérdőjeleket" kellene hasítani az önmagát manipuláló, kétszínű, és velejéig groteszk világba. Ugyanakkor nem fukarkodik akkor, amikor szinte zsigerileg lebontja a lehető legapróbb részletekig saját benső lírai énjét kezdve az emlékezés láncolatától egészen a felnőtti életforma összetett, ügyes-bajos dolgáig. A burok, tartós magány-tudat, és makacskodni vágyó hiány, akár valami benső kényszer, vagy felelősségérzet átlüktet sorain. Elemi, önmarcangoló indulatok, cinikus öniróniával fűszerezett hallatszanak a versek mélyeiről. E mostani kötet közel három év anyagát igyekszik méltó módon összefogni. továbbra is gazdagítva a lírai termésanyagot.